Horváth Árpád

Nemrégiben üdvözöltük Horváth Árpádot, az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium aranydiplomás nyugalmazott vezető tanárát, a győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola főmunkatársát, a technikatörténet előadóját, folyóiratunk állandó munkatársát, a hazai technikatörténeti irodalom kiemelkedő reprezentánsát nyolcvanadik születésnapján s ismerték el végtelenül hasznos munkásságát az állami és társadalmi szervek magas kitüntetésekkel. Sajnos ezen alkotó élet is véget ért századunk utolsó évtizedének első napjaiban.

Dr. Horváth Árpád 1907. augusztus 3-án született Győrött. Édesapja Horváth Lajos győri fiákeres, majd taxis volt. Alap- és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A győri Bencés Gimnáziumban egykori tanára, Ferenczy Viktor (1894—1943) vezette be a technikatörténet csodás világába. Szabad bejárása volt az iskola fizikai szertárába. Raktárában találta meg az intézet egykori tanárának, Jedlik Ányosnak (1800—1895), a hazai fizika kiemelkedő alakjának kísérleti fizikai eszközeit. Ezek is fokozták érdeklődését a technika múltja hánt. Ennek első emléke az 1944-ben megjelent „A dinamó regénye" című könyve, mely Jedlik Ányos életét tartalmazza regényes formában, s az Egyetemi Nyomda gondozásában 10.000 példányban jelent meg.

Nagy hatással voltak érdeklődésének felkeltésében a diákkori élményei is, az egykori győri Katonaréten (ma Bem tér) a Parseval hadiléghajó látványa, a győri malmok, vasúti mozdonyok és gépműhelyek, cséplőgépek, traktorok, autók, szivattyútelepek, szikratávíró állomás és még számos technikai alkotás. Egy ideig a Magyar Vagon és Gépgyárban, majd a Jankovits-féle gőzmalomban is dolgozott. A Tudományegyetemen Európa-szerte ismert híres kémikusoknál, mint Buchböck Gusztáv, Winkler Lajos, Száhlender Lajos és Doby Géza növénykémikusnál tanult. Cholnoky Jenő világhírű földrajztudós vezette be a földrajzi tudományokba. Tanári diplomájának megszerzése után visszament szülővárosába, ahol Bíró Gusztáv gyógyszerész, a győri Vegyvizsgáló Állomás egykori igazgatója avatta be a gyakorlati analitika műhelytitkaiba és a mikroszkóp-technika csodás világába. Leginkább élelmiszer és drogok vizsgálatával foglalkozott. A vegyvizsgáló állomásról közvetlenül a győri Női Felsőkereskedelmi Iskolába került óraadó tanárnak. Textilipari technikusi képesítést szerezve innen a Grab-féle nitró-műbőrgyárba került. 1941-ben Budapesten megszerezte a műszaki doktorátust. Pályáját az Iparügyi Minisztériumban kezdte. 1945-től, mint mérnök-tanár oktatott a győri Gépipari Gimnázium és Textilipari Szakiskolában, majd az iskola szétválásakor a Rejtő Sándor Textilipari Technikum műhelyfőnöke lett. Bekapcsolódott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezetébe. Vezetője volt a Magyar Csillagászati Egyesület győri csoportjának. 1958-ban Budapestre került a Rákóczi Gimnáziumba, majd az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumba kémia szakos vezető tanárnak. Itt tanított 1967-ig bekövetkezett nyugdíjazásáig. Nyugdíjas időszaka nem jelentett nála pihenést. A győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán a technikatörténet lelkes előadója volt. Irodalmi tevékenysége: Első cikkei még a háború előtt a Lambrecht Kálmán (1899—1936) pécsi egyetemi tanár 1935-ben alapított Búvár című tudományos ismeretterjesztő lapban jelentek meg. Háború után a Természet és Társadalom (a Természettudományi Közlöny utóda), Élet és Tudomány, Haditechnika, Magyar Vízgazdálkodás, Fémkohászat, Technikatörténeti Szemle stb. szaklapokban jelentek meg. Tankönyveket is írt, 1953-ban Kikészítési ismeretek, 1954-ben Kémiai feladatok, Anyag és Áruismeret az óra és ékszerkereskedelmi tanulók részére, a Fizika és haladás című négykötetes tankönyvét pedig Fehér Imrével írta meg 1960-1967 között.

Igazi éltető eleme a technikatörténetet népszerűsítő irodalmi tevékenység. Ebből a tárgykörből jelent meg legtöbb könyve. Első, a már említett A dinamó regényét követte 1954-ben A varázsinga (Eötvös Loránd élete), 1956-ban A reformkor mérnöke (Vásárhelyi Pál), 1957-ben Az óra regénye, 1961-ben Csillagnézők (A csillagászat regénye), 1963-ban A tüzes gép (Fejezetek a gőzgép történetéből), Végtelen világegyetem, 1965-ben Camera obscura (A fényképezés és a film története), 1966-ban Korok, gépek feltalálók, Az ágyú históriája, 1967-ben Muzsikáló szerkezetek, 1968-ban A gépkocsi regénye (2. átd. kiad. 1972), A hadirepülés évszázada, 1969-ben A gondolat szárnyai, Verne a technika álmodója, 1970-ben Utak, hidak, vasutak, 1972-ben Csodafegyverek, 1974-ben Jedlik Ányos, 1975-ben Csillagok felé (Nagy István Györggyel), 1976-ban Nagy vállalkozások, 1977-ben A haditechnika évezredei (Kováts Zoltánnal), 1979-ben A haditérképek históriája (Gábor Imrével), 1980-ban Megkésett világhír, 1982-ben Órák, órások, 1983-ban Edison, 1984-ben A technika varázsa, 1986-ban A tűzgéptől a gázturbináig, 1988-ban Órák, A távcső regénye, melyért Nívó-díjat kapott.

A felsorolt művek alapján joggal mondhatjuk, hogy ő a magyarországi technikatörténeti irodalom Vernéje. Könyvehői számos értékes kritika, munkásságát méltató cikk jelent meg különböző sajtótermékekben. Horváth Árpád több tudománytörténeti film szakértőjeként is közreműködött. Kedvenc hobbyja a technikatörténeti témájú tárgyak és könyvek gyűjtése volt. Gyűjteménye régi órákból, térképekből, csillagászati eszközökből, Edison-fonográfból, galvanométerekből stb. állanak. Gazdag, sokrétű irodalmi és pedagógiai tevékenységével, széleskörű humán irodalmi műveltségével, értékes tapasztalataival, nagy világlátottságával követendő példaképe az oktató-nevelő tanároknak és a pedagógiai elhivatottságnak.

Horváth Árpád jó egészségben, örökösen alkotva érte meg 82. születésnapját. A halál váratlan gyorsasággal, pillanatok alatt tört rá 1990. január 6-án.

Baksa Péter: A technikatörténet mesemondója - Száz esztendeje született Horváth Árpád

Augusztus 3-án Horváth Árpádra, a száz éve született tudomány- és technikatörténészre emlékeztünk. 1990. január 6-án elhunyt, szelleme azonban tovább él ismeretterjesztő műveiben, tanítványai tudásában, munkájában és nemzettudatukban. Kéziratban maradt önéletírása szerint Vermes Miklós „a technika Jókaijának”, Kósa Csaba „a technika romantikusának” titulálta. Ő nagyon szerényen így jellemezte önmagát: „Csupán álmodoztam a technikáról.”

Ha szabad véleményt mondanom, „a technikatörténet mindenesének” nevezném, kölcsön véve - egy kis változtatással - Fáy András „a haza mindenese” jelzőjét. A polihisztor cím ellen talán éppen ő maga
tiltakozna, ugyanis Thor Heyerdahl Aku-Aku c. könyvéhez írt utószavában így vélekedik: „a specialisták, szaktudósok korát éljük, amikor a polihisztor, a sok tudomány iránt érdeklődő, nagy területen tevékenykedő búvár egyre ritkább lesz.”

Győrinek vallotta magát: A technika varázsa c. önéletrajzi elemekkel átszőtt könyvét így ajánlotta: „Szülővárosomra, Győrre emlékezve.” Győrött született. Alsó-és középiskoláit itt végezte. Az elemi iskolát a Kálvária utcai Szent László Katolikus Iskolában kezdte l9l3-ban; az I. világháború kitörésekor azonban katonákat szállásoltak el benne, így a 2-4. osztályt a Skultéty-féle magániskolában járta ki. Írásaiban hálával emlékezik tanítóira; Malobiczky Endrénére, Mariska nénire (róla írta Tűz Tamás, a később ebbe az iskolába járó költő: „Ó, milyen szépen tudott ő mesélni, miközben föltárult a lét, a nagy titok” ; és Lola nénire, Skultéty Eleonórára, aki megszerettette vele az olvasást. Érdeklődésének kibontakozásában és megerősítésében sokat jelentettek számára a könyvek. Gyermekként és ifjúként is a kalandos, fantasztikus és tudományos népszerűsítő írásokat szerette, mint Defoe: Robinson; Verne: Öt hét léghajón, Utazás a Holdba, Kétévi vakáció; Jókai: A jövő század regénye; Cooper, Karl May művei; Orbán Dezső: Fiumei kaland, Az ezüstflotta kincse; Ujj Gyula: Rádiumkirály, Makay István: Repülőgépen a Holdba c. regényei; de megküzdött olyan művekkel is, mint Apor Dezső - Nagy Béla: Híres feltalálók, Czógler Alajos: A fizika életrajzokban. c. könyve. Olvasta a Zászlónk c. cserkészlap technikai cikkeit, az Ezermester folyóirat „használható ismeretekről” szóló írásait, a Technikai Zsebkönyvtár sorozatát. Látjuk, bőségesen volt olvasmány, hogy érdeklődését kielégítse. Bizonyára a könyvek iránti szeretete késztette arra, hogy későbbi nagy olvasmányélményének, Luigi Fernando Marsigli Daubius Mysicus c. alkotásának teljes művet szenteljen. (Kéziratban van.)

19l7-ben a bencés gimnáziumba íratták be szülei. Technikai érdeklődésének elmélyülésében a gyerekkori „rácsodálkozás élményein” túl (a Parseval léghajó, Székely Mihály repülőgépe leszállt a városban, Zeppelin repült el a hely felett, Brandenburg repülőgépek, ágyúk a laktanyák körül) nagy szerepe volt a gimnáziumnak. Így emlékezett vissza: ”Csodálatos felszerelésű szertárak szolgálták a tanítást. Számomra a természettani szertár volt a legcsodálatosabb. Hihetetlenül sok fizikai bemutató készülék, műszer, villamos gépek, leideni palackok gyűjteménye volt ez, ahol öreg napjaiban még Jedlik Ányos is dolgozgatott. A nagy teremből kis fülke nyílt, benne motordinamó az egyenáram fejlesztésére. Egyszer megindíthattam, máig sem felejtettem el, milyen büszke voltam „szaktudásomra.” Egy másik kisebb helyiség Ferenczy tanár úr műhelye volt, satu- és esztergapaddal, fúrógéppel, rengeteg kéziszerszámmal. Fantasztikus kézügyességgel készítette a tanár úr azokat a készülékeket, amelyeket magas áruk miatt beszerezni nem tudtak.”

Miért e hosszú idézet? A bencés gimnáziumban töltött öt év, az alsó osztályok elvégzése kutató munkájának egyik meghatározó, témát adó forrása lett. Egyrészt: Ferenczy Viktor, mint példa, másrészt: Jedlik Ányos, mint kutatási téma. Két regényt írt a dinamó feltalálójáról, egy monográfiát és számtalan tanulmányt. Mégsem maradt a bencés gimnáziumban. Tanácstalan volt, helyét kereste. Nyáron esztergályos inasként, „kormos fülűként” töltött pár hónapot a vagongyárban, majd szülei a Fiú Felsőkereskedelmi Iskolába íratták be. Lelkiismeretesen tanult, szabad idejében rengeteget olvasott, kirándult. Még látta működés közben a kisbarátfalui szárazmalmot, a szélmalom romjait, hajómalmokat a Dunán. Véglegesen a technika felé fordult érdeklődése. A technika varázsa c. könyvében írta: „Kereskedelmista koromat kissé fontoskodva legszívesebben a gőzgép és motor korszakának nevezem, mert abban a négy évben tanulmányoztam legtöbbet a gőzgépeket és motorokat.” 1925-ben iskolájában diákként tartott előadást a vasút történetéről, a Stockton-Darlington közötti vasútmegnyitás századik évfordulóján. Édesapja gépkocsit vásárolt, a bérkocsisból taxis lett. Fia még közelebb került érdeklődésének tárgyához, két év múlva jogosítványt szerzett.

1926-ban tett érettségi vizsgát. Tanulmányait Budapesten, a műegyetemen kémia - áruismeret - földrajz szakon folytatta. Egyetemi éveit így jellemezte: „négy gazdag esztendő.” A tanórák látogatásán, a kemény vizsgákon túl múzeumokat látogatott, továbbra is sokat kirándult. Hatása egy életre szólt: járta az országot, a világot, hogy a helyszínen lásson, tapasztaljon, tanuljon. Több őszön villamosvezetőként dolgozott, hogy szülei anyagilag segítse. 1930-ban, az egyetem befejezésének évében, nyáron győri barátjával, Illés Endrével (festőművész) németországi utat tegyen. Ekkor a müncheni műegyetem tanfolyamán is részt vett.
Mind a kutatásban, mind tudományos szemlélete kialakulásában sokat jelentettek számára tanárai, különösen a középiskolában. Érdeklődéssel hallgatta Kalmár Gusztáv bencés „meséit” Sven Hedinről, Stanleyről, sarkutazókról; élményt jelentettek számára Vidonyi Zoltán magyarórái, Sebők Jenő az anyagi világ rejtelmeit tárta fel előtte; az egyetemen Cholnoky Jenő professzor rendszeresen vitte terepgyakorlatokra, tanulmányutakra hallgatóit. Eljárt Lyka Károly művészettörténész óráira a Képzőművészeti Főiskolára.

Tanári pályára készült. Az l930-31-es tanévben gyakorló tanár volt a Fiú Felsőkerekedelmi Iskolában. 1931. április 21-én tette le pedagógai vizsgáit a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

A világgazdasági válság éveiben nehéz volt elhelyezkedni, ezért önkéntes katonai kiképzésre vonult be. Utász kiképzést kapott; belekóstolt a folyami átkelők építésébe, megismerkedett a katonai szolgálat gépeivel. Karpaszományos őrmesterként szerelt le 1932. szeptember l6-án. Az ÁDOB révén „szellemi segédmunkásként” sikerült bejutna a Győri Vegyvizsgáló Állomásra. Többnyire kereskedelmi forgalomban levő élelmiszerek vizsgálatával foglalkoztak. Ekkor kezdődtek előadásai a győri szabadegyetemen. 1933-ban gépírástanítói vizsgát tett, óraadó lett a Női Felsőkereskedelmi Iskolában (1934 -1939). Természettant (fizikát), földrajzot, gépírást, áruismeretet tanított, vezette az ifjúsági könyvtárat, majd az iskolába járó folyóiratok kezelője lett. Közben egyre több cikke jelent meg a Búvárban és egyéb lapokban. Tagja a Győri Fotóklubnak, elismeréssel szerepelt fotópályázatokon, választmányi tagja az Amatőrfényképészek Országos Szövetségének. Pedagógiai sikerei: az 1939-es székesfehérvári tanügyi kiállításon szemléltető képeiért dicséretben részesült; bemutató tanításokat, pedagógusok továbbképzésén előadásokat tartott; 1936-ban részt vett a kereskedelmi iskolai tanárok németországi tanulmányútján, ahol kipróbálhatta a repülést is.

1937-38-ban a Fém- és Textilipari Szakiskolában elvégezte az érettségizettek egyéves textilipari tanfolyamát. l932-től eseti munkákat vállalt a Gráb Gyárban. 1939-ben végleges alkalmazott. 1940-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, l941 júniusában summa cum laude doktori vizsgát tett a műegyetemen. (disszertációja: A textilipari nyersanyagellátás problémái Magyarországon a világháborútól napjainkig) Közben óraadóként tanított a Fém- és Tex- tilipari Szakiskola textilipari tagozatán is. A háború kitörésekor rövid időre katonai szolgálatra hívták be, majd az Iparügyi Minisztérium alkalmazottjaként dolgozott, ipari létesítményeket ellenőrzött, üzemeket, gyárakat látogatott. Családja Kónyban vészelte át a viszontagságos időket.

1944-ben jelent meg első könyve, A dinamó regénye. Jedlik Ányos életét, tanári és tudományos pályáját dolgozta fel. 1945-ben felkérték a Gráb Gyár termelésének beindítására. A tulajdonos visszatérése után a Jedlik Ányos Ipari Gimnázium és Textilipari Szakiskola tanára. Amikor a textilipari képzés kivált, az önálló Rejtő Sándor Textilipari Technikum tanáraként folytatta munkáját. 1958-ban családjával Pestre költözött. Részben azért, hogy közvetlenebb legyen kapcsolata a könyvkiadókkal, folyóiratokkal, napilapokkal. Egyre több könyvet adott ki, egyre gyakrabban jelentek meg cikkei, tanulmányai, részben ahogy írja: ”mert Julika egyetemi korba került, Anikó kislányunk komoly zenei tehetségnek mutatkozott.” Néhány hónapig egy szakmunkásképző intézetben tanított, két évet a Rákóczi Gimnáziumban dolgozott, majd az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban lett gyakorlatvezető tanár. A tanárjelölteknek fakultatív módszertani előadásokat is tartott.

1954-től szinte évente jelentek meg könyvei (a tudomány és technika szinte valamennyi területéről) tengeri, földfelszíni és légi járművekről, békés és haditechnikai eszközökről; egyes tudományágakról (csillagászat, fizika); regényes életrajzok tudósokról, feltalálókról (A dinamó regénye, A megkésett világhír Jedlik Ányosról, A varázsinga Eötvös Lorándról, A reformkor mérnöke Vásárhelyi Pálról; Verne, a technika álmodója, Edison ). Írt tankönyveket és rengeteg ismeretterjesztő cikket. Mintha a József Attila-i küldetéstudat űzte, hajtotta volna: „én egész népemet fogom/nem középiskolás fokon /taní-/tani.”

Egész életében pedagógus volt, maradt, de meg akart felelni önmaga feltételének: „tudományos-fantasztikus elbeszélést csak megfelelő szakműveltség birtokában lehet írni.” Ő ismeretterjesztő műveket írt, a tudományok kritériumainak is meg kellett felelnie. Ezért, mint egy perpetuum mobile olvasott, utazott, múzeumokat látogatott, levelezett tudósokkal (lásd: Thor Heyerdal levele), múzeumok vezetőivel; ipar- és közlekedéstörténeti emlékeket keresett fel, fényképezett. Munka közben olyan mesterségeket, foglalkozásokat sajátított el, melyek révén közvetlen érintkezésbe került az anyag különböző formáival és a gépekkel. Újvárosi „csavargásaik” közben barátaival szívesen nézte az iszkápás cigányok és szegkovácsok szorgoskodását. Diákként a nyári szünetekben malmokban dolgozott. Az l950-es években Demetrovits Szilárd mérnök pinceműhelyében szerelt. Amikor az órákról készült könyvet írni, kitanulta az órásmesterséget; amikor a Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatán oktatott, elsajátította a villamos-hegesztést. Felsorolni is sok ezt a rengeteg tanulást, készülést, feladatvállalást -, de éppen ez tette lehetővé, hogy a föld és a tengerek mélyétől a csillagokig, a piramisépítéstől a száloptikáig, a homo sapiens kialakulásától napjainkig, Győrtől New Yorkig, középiskolás korától élete végéig bemutassa a tudomány és technika világát.

Nem csak iskolákban, könyvekben, cikkekben osztotta tudását, vezette a rácsodálkozástól a tudásig tanítványait, olvasóit. Az l930-as, 40-es években a győri szabadegyetemen, az l950-es évektől a TIT szervezésében rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat. Már fiatalon tagja volt a National Geographic Societynak.

Hogyan vélekedett az oktatásról? Vallotta: „ az ország előrehaladásának feltétele az oktatás fejlesztése.” Ehhez szükségesnek tartotta az iskolák bemutató eszközökkel való magas szintű ellátását. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a személyi feltételeknek, elkötelezett, hivatástudattal bíró tanároknak kell végezni az oktatást. Véleménye szerint „önálló gondolkodásra csak olyan tanár nevelhet, aki maga is önállóan gondolkodik.” Ennek egyik feltétele: „jól tanítani csak anyagilag független - tehát jól fizetett - tanárok tudnak.” (A varázsinga szereplőivel mondatja ki.) Eötvös Lorándot és Jedlik Ányost nemcsak mint kutatókat és feltalálókat mutatja be, hanem mint kiváló pedagógusokat is. Tanítási gyakorlatukkal fogalmazza meg: a természettudományi tárgyak tanításának elemi feltétele a demonstráció és kísérletezés. Nagyra értékeli Esterházy Károly iskolaalapító tevékenységét, az egri specula megépítését. Pedagógiai érzékenységére utal, hogy szakszerűen és nagy tapintattal oldja meg a Jedlik Ányos és Eötvös Loránd közt a nemzedékváltás szükségességét.

Írásmódja, könyvei szemlélete által is tanít. Thor Heyerdahl stílusát így jellemezte: „Művei mentesek tudományoskodó nagyképűségtől, egyszerű nyelven, egyszerű szavakkal sok újat, érdekeset mond.” E megállapítás vonatkoztatható Horváth Árpád előadói stílusára is: közérthetően érdekeset és hiteleset nyújtott. Néhány jellemzőt fontosnak tartok kiemelni, példákkal illusztrálni.

Egy-egy sajátos kérdéssel, felvetéssel vagy probléma-megjelöléssel felkelti az érdeklődést, kíváncsivá teszi az olvasót. Példák: „Mire is szolgált a bábeli torony?” (Csillagnézők); „Az ékírások megfejtése az emberi szellem egyik legnagyszerűbb teljesítménye. Izgatóan érdekes olvasmány, miként betűzték ki zseniális nyelvészek a rég elfelejtett írásjeleket.” (Csillagnézők); Hogyan juthatott el már a győzelem éjszakáján 1598-ban Győr visszafoglalásának híre Prágába? (A gondolat szárnyai); „eszközt kellene kitalálni, amivel megtudhatnánk, mi van lent, anélkül, hogy drága fúrással kellene évekig vesződni” (A varázsinga); „...a szentjánosbogárka miért világít?” (A technika varázsa; a magam kérdése: Ki figyel ma a szentjánosbogárra?);” A csillagok között ismerősöket is találunk. Számos csillagkép ismerete apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre száll. Ki ne látta volna még a Göncölszekeret vagy Nagymedvét a Sarkcsillaggal?” (Csillagnézők) A válaszokat közösen keresi az olvasóval.
Keletkezésükben, a tudományos elveket megfogalmazva mutatja be a technikai vívmányok fejlődését, fokozatosan halad a könnyen érthetőtől a nehezebb felé. Például Eötvös torziós ingájának megkonstruálását onnan indítja el, hogy már egyetemistaként megfigyelte a föld alakja és a gravitáció közötti összefüggést. Néha egy-egy szemléletes hasonlattal vezeti el az olvasót a fizikai törvény megértéséhez. A dinamó regényé-ben Jedlik Ányost egy hógörgeteg vezeti el a dinamóelv megfogalmazásához: „A kocsis fia...hóból golyót gyúrt. Mikor készen volt, görgetni kezdte a havon, jól összetapasztotta, úgy, amint tovább gurította, már tekintélyes hordó formája volt...A görgeteg pedig szélvész sebességével rohant lefelé. Percek alatt háznagyságúra növekedett s könnyedén átrohant egy ördögcérnabokron, majd nekirohant egy akácfacsoportnak és pár vékonyabb fát kettétörve szétomlott a vastagabb törzseken. - Miért nőtt ez olyan gyorsan? - Azért, mert mindig több havat szedett föl, és ez növelte a golyó nagyságát...” Ezután fogalmazta meg Jedlik a dinamóelvet.
Adatokkal, számokkal, levezetésekkel bizonyít.
Írásait átszövik személyes élményei, hiszen rengeteget látott, megfigyelt; a hitelességet is erősíti ezáltal. Nemcsak múzeumokat látogatott, hanem gyárakat is, jeles tudósok laboratóriumát. „A varázsinga” írásakor gyakran találkozott Eötvös Loránd lányával, Rolandával. Páduai, bolognai, firenzei útja révén tudott hiteles képet rajzolni a fiatal Eötvös itáliai útjáról.
Tud atmoszférát teremteni: például arról. hogyan született Jedlik elektromotorja. Eötvös torziós ingájának a bemutatását a Ságon megélhetően írja le. Mesteri módon ötvözi a régmúltat és a jelent a következő részletben: „Essenben, ahogy a vonat a városból kifelé indult, láttam, a Krupp-gyár udvarán óriási ócskavas hegyek vártak beolvasztásra. A roncsok közt régi páncélautók is akadtak, olyanok, amelyekkel az első világháború után az újjáalakuló német hadsereg kísérletezett. Ormótlan, nehézkes, kétkerék-meghajtású járművek voltak. A Teutoburgi erdőn vitt át a vonat, látszott a Porta Westfalica, a Vestfáliai kapu, ahol csatát vesztett Varro római légiója a teutonokkal vívott harcban. Itt győzték le a germán törzsek haragvó istenei a mediterrán világ derűs isteneit. Úgy mondták (a rosszmájúak), hogy az ősmocsarakból a teuton üvöltés éjszakánként ma is hallatszik.”
Globális szemlélettel vizsgál, elemez, írásaira jellemző a szinkronitás: egy-egy eszközt, találmányt valamennyi lehetséges helyen és azonos időben vizsgál, bemutat. Jedlik, Siemens, Edison találmányainak szinkronitása. Ebben az egyetemes szemléletben teljes „fegyverzetben”, teljes joggal helyet kapnak a magyar feltalálók és eredményeik; erősítve a nemzettudatot, lokálpatriotizmust. E tudományos-technikai fejlődési folyamatba szervesen beépülnek szülővárosa üzemei, gyárai; a Stádel-gyár mezőgazdasági gépeivel, a vagon- és gépgyár technika élvonalába tartozó gyártmányaival (Rába-Grand személygépkocsi ; IV. Károly királynak is gyártottak; Rába- Botond harci jármű, repülőgépgyártás a II. világháború idején) ; a Gráb-gyár műanyagtermékeivel; de olyan neves kisiparosok is, mint Mayr, Ackermann, Borsos órások; a város neves malmai...
Bizonyos veszélyekre is felhívja a figyelmet: a túlzott televíziózásra, a környezetszennyezésre.
Voksát mindig a haladás, az előremutató mellett teszi le. Ezért is rajzolja vonzóan Jedlik Ányost, valamint Edisont, aki megteremtette a modern kutatás alapintézményeit és módszereit: Menlo Park-i kutatóintézet, „team work.” A hivatása, küldetése mellett kiálló, következetesen küzdő kutató az eszményképe.

Aktuálisak, időszerűek Horváth Árpád alkotásai? Ez csak műveinek elolvasásakor derül ki. Jelentős volt ipari, technikai eszközöket mentő munkája. (Jedlik Ányos kísérleti eszközei a bencés gimnáziumban, tűzoltó gőzfecskendők, Diesel-áramfejlesztő a Gépipari Középiskolá- ban, az 1954-es szigetközi árvízkor régészeti leleteket mentett). Sok ipari emléket vetetett leltárba a műszaki emlékeket nyilvántartó gyűjtőcsoporttal. Amikor a Magyar Csillagászati Egyesület csoportját vezette, planetáriumról álmodott. Sajnos, nem valósult meg A technika varázsa c. könyvének Epilógusában kifejtett javaslata sem: „Győr szellemi arculatához tartozik a Műszaki Főiskola, melyben új mérnökgeneráció nevelkedik az új technika művelésére. Milyen szép lenne, ha a leendő mérnökök főiskolájuk kertjében láthatnák az elpusztított Csiga-mozdonyt és az évszázados magyar Corliss-gőzgépet és sok más győri technikatörténeti emléket.”

Nem vált egyoldalúvá. Élményszerűen számolt be egy-egy szép tájról, természeti szépségről, a Duna, Rába, Balaton értékeiről, az erdők éghajlati szerepéről. Sok írásában kifejeződött, hogy félti és óvja a természetet. Leírásaiból nosztalgia sugárzik: kisiskolásként gyakran kirándultak „Kiskút ősparkjába.” „Pozsony után az ősi Duna vízi vadonján utaztak végig, a Csallóköz és a Szigetköz tisztásai vonultak el mellettük, ahonnan őzek, szarvasok nézték a füstölögve úszó hajót � írta A varázsingában. Megelégedéssel szólt a Kis-Balaton „régi állapotának visszaállításáról” ugyanis ezzel teljesült Cholnoky Jenő érvelése: „ a Kis-Balaton nádrengetege a Zala vízét megszűri, akadályozza a Keszthelyi öböl eliszaposodását.” Még a hulladék-hasznosításról is szót ejt: a Gráb-gyárban a két világháború között játék- és híradófilmeket dolgoztak fel a műbőrgyártáshoz, még az ezüstöt is kivonták a filmekből.
Talán mondhatjuk: teljes életet élt; hiszen szívesen időzött kulturális és művészeti emlékeknél, élményt jelentett számára a provanszál dal, aggódott amiatt, hogy a túlzott televíziózás sok értéktől elvonja az embereket, nő az elidegenedés. Nyugtalanító jelenségnek tartotta, hogy „a technikai fejlődéssel nem jár együtt az erkölcsi előrehaladás.” Hibának tartaná, ha ezt „a technika számlájára” írnánk.

1967-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként technikatörténetet oktatott a győri Távközlési és Műszaki Főiskolán. Tovább alkotott, írt, gyakran utazott. Hatalmas munkabírása volt. 1981. április 5-én a Petőfi Rádióban elhangzott műsorban ezt mondta: „Dolgozni kell, igen, dolgozni, ezt tanultam szüleimtől, tanáraimtól, s ez az én ars poeticám.”

Baksa Péter: „Dolgozni kell, ez az én ars poeticám” - Horváth Árpád technikatörténész száz éve született

„Dolgozni kell, igen, dolgozni, ezt tanultam szüleimtől, tanáraimtól, s ez az én ars poeticám.” Írásaiban nagy szeretettel emlékezik a Skultéty-magániskola tanítójára, Lola nénire. Ő szerettette meg vele az olvasást. Horváth Árpád 1907. augusztus 3-án született Győrött. Könyveivel, tanulmányaival nagy szolgálatot tett a tudományos ismeretterjesztésnek, tudósok, feltalálók népszerűsítésének.

19l7-ben a bencés gimnáziumba íratták be szülei. Technikai érdeklődésének kialakulásában nagy szerepe volt a gimnáziumnak. Így emlékezett vissza: ”Csodálatos felszerelésű szertárak szolgálták a tanítást. Számomra a „természettani szertár” volt a legcsodálatosabb. Hihetetlenül sok fizikai bemutató készülék, műszer, villamos gépek, leideni palackok gyűjteménye volt ez, ahol öreg napjaiban még Jedlik Ányos is dolgozgatott. A nagy teremből kis fülke nyílt, benne motordinamó az egyenáram fejlesztésére. Egyszer megindíthattam, máig sem felejtettem el, milyen büszke voltam „szaktudásomra.” Egy másik kisebb helyiség Ferenczy tanár úr műhelye volt, satu- és esztergapaddal, fúrógéppel, rengeteg kéziszerszámmal. Fantasztikus kézügyességgel készítette a tanár úr azokat a készülékeket, amelyeket magas áruk miatt beszerezni nem tudtak”

Miért e hosszú idézet? A bencés gimnáziumban töltött négy év, az alsó osztályok elvégzése kutató munkájának egyik meghatározó, témát adó forrása lett. Egyrészt Ferenczy Viktor, mint példa, másrészt Jedlik Ányos, mint kutatási téma. Két regényt írt a dinamó feltalálójáról, egy monográfiát és számtalan tanulmányt.

Mégsem maradt a bencés gimnáziumban. Tanácstalan volt, helyét kereste. Nyáron esztergályos inasként töltött pár hónapot a vagongyárban, majd szülei a Fiú Felsőkereskedelmi Iskolába íratták be. Lelkiismeretesen tanult, szabad idejében rengeteget olvasott, kirándult. Véglegesen a technika felé fordult érdeklődése. A technika varázsa című könyvében írja: „Kereskedelmista koromat kissé fontoskodva legszívesebben a gőzgép és motor korszakának nevezem, mert abban a négy évben tanulmányoztam legtöbbet a gőzgépeket és motorokat.” 1925-ben iskolájában diákként tartott előadást a vasút történetéről, a Stockton-Darlington közötti vasútmegnyitás századik évfordulóján. Édesapja gépkocsit vásárolt, taxizott, fia még közelebb került érdeklődésének tárgyához.

Mind a kutatásban, mind tudományos szemlélete kialakulásában sokat jelentettek számára tanárai, különösen Cholnoky Jenő professzor, aki rendszeresen vitte terepgyakorlatokra, tanulmányutakra hallgatóit. Tanári pályára készült. Az l930-31-es tanévben gyakorló tanár volt a Fiú Felsőkerekedelmi Iskolában. 1931. április 21-én tette le pedagógia vizsgáit a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A világgazdasági válság éveiben nehéz volt elhelyezkedni, ezért önkéntes katonai kiképzésre vonult be. Utász kiképzést kapott. Karpaszományos őrmesterként szerelt le 1932. szeptember l6-án.

Sikerült bejutnia a Győri Vegyvizsgáló Állomásra. Többnyire kereskedelmi forgalomban levő élelmiszerek vizsgálatával foglalkoztak. Ekkor kezdődtek előadásai a győri szabadegyetemen. 1933-ban gépírás vizsgát tett, így lett óraadó a Női Felsőkereskedelmi Iskolában (1934 -1939). Egyre több cikke jelent meg a Búvárban és egyéb lapokban. Tagja a Győri Fotóklubnak, elismeréssel szerepelt pályázatokon. Pedagógiai sikere: az l939-es székesfehérvári tanügyi kiállításon szemléltető képeiért dicséretben részesült.

1938-ban a Fém- és Textilipari Szakiskolában elvégezte az érettségizettek egyéves textilipari tanfolyamát, l932-ben munkát vállalt a Gráb Gyárban is, 1939-ben végleges alkalmazott lett. 1940-ben vegyészmérnöki diplomát vehetett át. l941 júniusában summa cum laude doktori címet szerzett a műegyetemen. Közben óraadóként tanított a Fém- és Textilipari Szakiskola textilipari tagozatán. (A háború kitörésekor rövid időre katonai szolgálatra hívták, majd az Iparügyi Minisztérium alkalmazottjaként ipari létesítményeket ellenőrzött. Családja Kónyban vészelte át a viszontagságos időket.

1944-ben jelent meg első könyve, A dinamó regénye. Jedlik Ányos életét, tanári és tudományos pályáját dolgozza fel.

1945-ben felkérték a Gráb Gyár termelésének beindítására. A tulajdonos visszatérése után a Jedlik Ányos Ipari Gimnázium és Textilipari Szakiskola tanára, a textilipari képzés kiválása után, l958-ig a Rejtő Sándor Textilipari Technikumé. 1958-ban családjával Pestre költözött. Részben azért, hogy közvetlenebb legyen kapcsolata a könyvkiadókkal, folyóiratokkal, napilapokkal - egyre több könyvet ad ki, egyre gyakrabban jelennek meg cikkei, tanulmányai -, részben, ahogy írja, ”mert Julika egyetemi korba került, Anikó kislányunk komoly zenei tehetségnek mutatkozott.” Néhány hónapig szakmunkásképző intézetben tanított, két évet a Rákóczi Gimnáziumban, majd az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban gyakorlatvezető tanár. A tanárjelölteknek fakultatív módszertani előadásokat is tartott.

1954-től szinte évente adják ki műveit. 1967-ben nyugdíjba vonult. Technikatörténetet oktatott a győri Távközlési és Műszaki Főiskolán. Tovább alkotott, írt, gyakran utazott.

Eddig csak Jedlik Ányosról írt műveit ismertem. Átnézve a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban fellelhető alkotásait, került kezembe a Rejtő Sándor Szakközépiskola két diákjának, Vas Edinának és Jordán Juditnak Grábits Frigyesné tanár szakmai irányításával készült pályamunkája, szinte teljes bibliográfiával, ekkor döbbentem rá, milyen hatalmas munkát végzett Horváth Árpád a tudományos ismeretterjesztésért, a tudományok és technika népszerűsítéséért. Titka? Amikor 1981. április 5-én a Petőfi Rádióban elhangzott riportban a riporter ez iránt érdeklődött, válasza ez volt: „Dolgozni kell, igen, dolgozni, ezt tanultam szüleimtől, tanáraimtól, s ez az én ars poeticám.” 1990. január 6-án halt meg Budapesten.

Ismeretterjesztő, technikatörténeti művei:
A dinamó regénye - Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1944
A gépkocsi regénye. 2. kiadás. - Zrínyi K., Bp., 1972
A gondolat szárnyai. Képek a katonai híradástechnika történetéből - Zrínyi K., Bp., l969
A hadirepülés évszázada - Zrínyi K., Bp., 1968
A megkésett világhír. Jedlik Ányos életútja - Móra Kk., Bp., 1980
A reformkor mérnöke. Vásárhelyi Pál - Ifjúsági Kk., Bp., l956
A távcső regénye - Műszaki Kk., Bp., l988
A technika varázsa - Móra Kk., Bp., 1984
A tüzesgép. Fejezetek a gőzgép történetéből - Táncsics K., Bp., l963
A varázsinga. Eötvös Loránd élete - Ifjúsági Kk., Bp., l954
A végtelen világegyetem - Gondolat K., Bp., 1963
Az ágyú históriája - Zrínyi K., Bp., 1966
Az óra regénye - Táncsics K., Bp., l957
Camera obscura. A fényképezés és a film története - Táncsics K., Bp., 1965
Csillagnézők. A csillagászat regénye - Táncsics K., Bp., 1961
Csodafegyverek - Zrínyi K., Bp., l972
Edison - Gondolat K., Bp., l983
Jedlik Ányos - Akadémiai K., Bp.,1974
Korok, gépek, feltalálók - Bp., l965
Muzsikáló szerkezetek története - Táncsics K., Bp., 1967
Nagy vállalkozások - Gondolat K., Bp., l976
Órák és órások - 1982
Órák - Móra K., Bp., l988
Utak, hidak, vasutak - Zrínyi K., Bp., l970
Verne, a technika álmodója - Táncsics K., Bp. l969

Társszerzőkkel írt munkák
Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás. 4 kötet
Tankönyvkiadó, Bp., 1967
Horváth Árpád - Nagy István György: A csillagok felé
Zrínyi K., Bp., l975
Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet
Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ, Bp., l970

Tankönyvek
Kikészítési ismeretek I - II.
Könnyűipari Minisztérium, Bp., 1953
Ékszer, óra és ajándékcikkek áruismerete
Tankönyvkiadó, Bp., 1973
Horváth Árpád és szerzőtársak: Anyag és áruismeret az óra- és ékszerkereskedelmi tanulók számára
Bp., l960
Horváth Árpád és Encsy Józsefné: Kémia. Nem fémek, fémek?

Különnyomatok
A pannonhalmi jardangok. Győr, 1934. A győri Női Felsőkereskedelmi Iskola l933 - 34. tanévi értesítőjéből.
A textilipari nyersanyagellátás problémái Magyarországon a világháborútól napjainkig. Győr,
1941. Részletek doktori értekezéséből.