Pákó Gyula 1979-ben szerzett kémia-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. Szakdolgozatát A kvantummechanika középiskolai tanításáról címmel írta. A fizika tantárgy tanításának módszertanába a legendás Vermes Miklós vezette be. Diplomájának megszerzése után a budapesti Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában kapott állást. Itt a nappali tagozatos tanulók nevelése-oktatása mellett a levelező tagozaton felnőtteket is kellett tanítania. 1981-ben a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumba került, ahol a fizika munkaközösség vezetőjévé választották. 1991 óta az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban tanít. Vezetőtanárként a 7-12. évfolyamos tanulókat tanítja, illetve irányítja és segíti az V. éves fizikatanár szakos egyetemi hallgatók gyakorlóiskolai munkáját. 1998-tól három éven át iskolájának igazgatóhelyettese, majd egy éven keresztül megbízott igazgató.
Tanári munkájának egyik jellemzője az állandó önképzés. Műszerépítő-, számítástechnikai-, intenzív tanártovábbképző-, nukleáris tanártovábbképző tanfolyamokat végzett el, közoktatás vezetői képzésen vett részt, amit sikeres pedagógus szakvizsgával zárt.
1981 óta tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, 2003-tól az ELFT Középiskolai Oktatási Szakcsoportja vezetőségének tagja. A Társulat 1998-ban Mikola-díjjal ismerte el munkásságát. 1988-ban Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült.
Tanári pályáján kiemelkedő fontosságúnak tartja a tehetségek felismerését, kiválasztását, ápolását, fejlesztését, általában a tehetséggondozást. Alapító tagja a Tehetségpártolók Baráti Körének. Szakköröket szervez és vezet, tanórán kívül is sokat foglalkozik tanítványaival. Diákjainak kiemelkedő versenyeredményeit hosszan sorolhatnánk. Az utóbb öt évben elért eredmények sorából kiemelhetők a Mikola Sándor Fizika Versenyen elért első, harmadik és ötödik helyezés, a KöMaL pontversenyén kiérdemelt dicséret, az Ifjú Fizikusok Nemzetközi Versenyén kivívott III. díj.
(www.komal.hu/hirek/ericsson/2006/dijazottak.h.shtml)