Szteviozid*Természetes édesítőszer, mint a cukor egy alternatívája |
Vajon Stevenek hívták, aki felfedezte?Tulajdonképpen … a szteviozid arról növényről kapta a nevét, amiben megtalálható, ez a jázminpakóca (Stevia rebaudiana), ami egy Paraguayban és Brazíliában őshonos cserje. Az őslakó Guarani törzsek több mint 1500 évig használták a növény levelét teájuk édesítésére. De csak 1899-ben találta meg a a növényt egy svájci botanikus, Moises Santiago Bertoni, és ekkor írta le, felismerve, hogy ugyanabba nemzetségbe tartozik, mint egy ausztráliai gyomnövény (a Stevia eupatoria), amit a spanyol botanikus Petrus Jacobus Stevusról tiszteletére neveztek el. Tehát nem Steve, hanem Stevus. Miért van szükségünk másik édesítőszerre?Annak ellenére, hogy rengeteg mesterséges édesítőszer van piacon, mint például a szaharin és az aszpartám, rengeteg vita van velük kapcsolatban az esetleges egészségügyi problémák miatt. Annak ellenére, hogy hatalmas mennyiségű tudományos cikk bizonyítja, hogy ezeknek az édesítőszereknek nincs káros hatásuk normális használat esetén, az internet hemzseg az olyan anekdotikus beszámolóktól, amely az édesítőszerek okozta mellékhatásokról és betegségekről szól – de ezek egyikét sem igazolták soha. Az sem segített, hogy 1969-ben kísérletek kimutatták a hólyagrákot olyan patkányoknál, akik óriási mennyiségű szacharin-ciklamátot kaptak, amit az FDA sok éven át betiltott, és egészségügyi figyelmeztetés volt a Coca-Colás dobozokon is. Eredmény: internetes hírmalom:tudomány = 1:0.
|
Nos, először is, a szteviozid egy növényből nyerhető, tehát természetes terméknek nevezhetjük, ellentétben a többi édesítőszerrel, amelyek teljesen szintetikusak és ezért azok mesterséges anyagok.
Egy szokásos szigorú FDA és EFSA tesztelési eljárás megállapította, hogy a biztonságos dózis 4 mg/testsúly kg naponta. De mint mindig, a bizonyítékok ellenére a politika és a vita már nem volt messze. 1991-ben az FDA váratlanul „nem biztonságos élelmiszernek” minősítette a jázminpakóca (Stevia) tartalmú termékeket, miután kaptak egy "névtelen ipari panaszt". Ennek hatására betiltották a jázminpakóca (Stevia) behozatalát az USA-ba. A névtelen bejelentők valójában a konkurens amerikai édesítőszer gyárak voltak, azért, hogy korlátozzák a külföldről (főleg Kínából) behozott jázminpakóca (Stevia) kereskedelmét. Freedom of Information Actnak nem sikerült kiderítenie, kik voltak a titokzatos bejelentők, mert az FDA azt állította, hogy törölte a neveket, hogy megvédje forrásait. 2008 decemberéig tartott, hogy az FDA jóváhagyja azt, hogy a jázminpakóca (Stevia) származék (rebaudiozid A) általánosan biztonságosnak tekintő (GRAS státusz), ami lehetővé tette, hogy élelmiszer alapanyagként használják azt. De a mai napig (2015) az FDA ragaszkodik ahhoz, hogy a jázminpakóca (Stevia) kivonatot nem tesztelték kellőképpen ahhoz, hogy megkapja a GRAS státuszt.
Valójában a növény több mint 40 különböző szteviol-glikozidot tartalmaz. Ezek olyan édes ízű molekulák, amelyekben a szteviolhoz, különböző számú és minőségű cukor molekulacsoport kapcsolódik (glikozidok). A 3 cukormolekulát tartalmazó glikozidot szetviozidnak nevezik, ez az édes ízt okozó fő komponense a jázminpakóca (Stevia) növény kivonatának. A 4 cukormolekulát tartalmazó vegyületeket a rebaudiozidnak nevezik (ilyen pl. rebaudiozid A). Ez a leggyakrabban a kereskedelemben használt édesítőszer, mert ennek hasonlít leginkább az íze a cukoréhoz, de annál 200-300x édesebb. A molekula hő és pH rezisztens, ez teszi lehetővé, hogy forró élelmiszerekben használják (kávé, sütik stb.).
A Stevia alapú édesítőszerek különböző típusúak lehetnek, attól függően, hogy melyik glikozid van benne és keverik-e cukorral vagy más édesítőszerekkel. A Coca-Cola rebaudiozid A-t használ, ami kereskedelmi nevén Rebiana. A Pepsi verzióját PureVianak hívják, más márkák közé tartozik az Enliten, Erylite Stevia és Truvia bár ezekben eritritollal keverik.
Nem, azért keverik a szteviozidokat más cukorokkal vagy cukoralkoholokkal, mint pl. az eritritol, mert így a keverék íze és állaga jobban hasonlít a répacukoréra (szacharózéra), jelenetős kalória hozzáadása nélkül. Az eritritol valójában fele olyan édes, mint a répacukor, és szinte semmi kalóriát nem tartalmaz, nem befolyásolja a vércukor szintet (hasznos a cukorbetegeknek), nem járul hozzá a fogszuvasodáshoz és normál dózis mellett nem okoz mellékhatásokat. A sors iróniája, hogy bár az eritritolt, ami egy természetes glükóz származék, mert (kukoricakeményítőből) erjesztéssel nyerhető, az Egyesült Államokban perrel megakadályozták, hogy forgalomba kerüljön mint természetes termék, mivel a megengedettnél több kémiai feldolgozási lépés van az előállításkor (azaz vegyi anyagokat, metanolt/etanolt használnak oldószerként). Sosem lehet elkerülni a politikát!
Még egy utolsó dolog, nem látta, hogy Steviát használnak a Breaking Bad-ben?Igen, azt használnak, (spoiler, figyelmeztetés azok számra, akik még nem látták), Lynda, aki kábítószer ellátó a városban, gyakran találkozik Walterrel vagy Toddal, hogy megbeszéljék a termékek gyártását és eladását. Minden héten ugyanabba a kávézóba megy ugyanabban az időben, és kamilla teát rendelt szója tejjel, amibe ahogy láthatjuk, nagy mennyiségű Stevia alapú por édesítőt szórt. Azonban ez az állandóság lett az ő veszte, mert Walter így ki tudta tervelni a bosszúját, és megmérgezte. Az utolsó részben Walter ricint kevert a Stevia csomagba, amit Lynda tudatlanul önt a teájába – majd később ezért meghal.
|
* A magyar változatot készítette: Sebő Tamás, ELTE Apáczai Csere János Gimnázium, 10.a (2015).